A megetetett Világ!
Miből készül az eperfagyi? - Jobb, ha nem tudja!
Ne ámítsuk
magunkat! Aki reggelire "kakaóitalt" iszik, az a laboratórium ízeit
nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti citromlevet
tesz a teába, az a penészgomba"váladékát" kapja, bármennyire tiltakozik
is.
Az édeset idomított baktériumok "köpik ki", ami savanyú az a
mikroorganizmusok "izzadmánya".
Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő
ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.
(A Föld teljes epertermése az "eperből" készült fagylaltok,
joghurtok, desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)
Egy
amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol, egy
másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát.
Az
Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General Foods
vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát kreál.
A
Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot)
is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból "kenyeret " sütnek.
Az ízek
e szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az
acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a
mogyoróíz illúziójáért felel.
Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet
mesterséges illúziókkal.
A szagok és ízek e virtuális valóságában már a
füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak "folyékony
füstöt", azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg
lehet "füstölni" a terméket.
A vásárlókat mézédes hazugságokkal
etetik.
A Danone Actimel "szuperegészséges" joghurtital egyszerre
tartalmaz két veszélyesnek tartott édesítőszert, aszpartámot és
K-aceszulfámot is.
A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a
magukét, aki gyerekkorától hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-,
foszforsav-, citromsav-, nátriumbenzoát-, és koffeintartalmú italhoz
(ez a kólák összetétele), annak az igazi bodzaszörp ízetlen.
Az
élelmiszeripar tehát "maszkírozza" az ízeket, ha kell, korrigálja és
retusálja őket (mint Sztálin környezetét a korabeli fotókon),
hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek, ízfokozók, sűrítőanyagok
ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet, ízfüggővé tesz.
Korunkban húszezer élelmiszer adalékot forgalmaznak köztük hétezer
aromát. E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit
(üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek
orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége
élvezhetetlen és eladhatatlan lenne.
Az íz az ételek lelke!
Aki az
ízeket befolyásolja, életünket manipulálja. Ráadásul az íz nem csak
ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése.
Figyelmeztetés lenne, hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják
ízlelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor bármit
lenyelünk.
"A leves hazudik"- írja megjelent nagyszerű pamfletjében
Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és a Maggi
zacskós leves hazudik(a négy főre szóló adagban mindössze két gramm
szárított marhahús található, hanem szinte minden. A kenyér, a virsli
(de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket manipulálják és
átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat, egész életünket.
Tavaly az asztalra került ételeknek már kilencvenhat(!)
százaléka ipari termék volt.
A Fast Food Nation
(gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek eredeti összetevőit,
életében soha nem szagolt vargányát.
"De hát végül is - mondja cinikusan
az egyik aromagyár mérnöke - az élvezet fantázia dolga." Már akinek.
NE FELEDD, AZZÁ LESZEL AMIT MEGESZEL!
